Rising Sound

Rising Sound - Japanese New Music Festival feat. Acid Mothers Temple SWR, Ruins Alone, Zoofy, Akaten, Zubi Zuva X, Kawabata Makoto solo, Tsuyama Atsushi solo (JP), Pozvakowski

A legprogresszívebb, legelképesztőbb, legviccesebb és legelgondolkodtatóbb mai japán zenék a kísérleti rocktól a noise-on át a besorolni teljesen felesleges és egyébként is lehetetlen őrületekig egyetlen estén a hazai Pozvakowskival karöltve.

Japanese New Music Festival (JP)

Ezen az estén hatalmas japán zenei fesztivál lesz a Hajón. Egyelőre nyolc fellépőről tudunk beszámolni, de valószínűleg még többen is lesznek. Az egyik sztárvendég a Melt-Banana, amit bátran nevezhetünk kultikusnak: igen, Mike Pattonnal is bandáztak, többek között. A trió gyors és kaotikus, egyesek szerint punkos, mások szerint noise rockos zenét játszik, tízezer gitáreffekttel és Yasuko Onuki sajátságos énekével, ami néha kiabálásba fordul, máskor viszont kifejezetten aranyos és rajzfilmek vagy videójátékok zenéjét idézi fel.

A másik hét előadást igazából mindössze három zenész szolgáltatja. Kawabata Makoto gitáros, Tsuyama Atsushi basszusgitáros és Yoshida Tatsuya dobos együtt az Acid Mothers Temple SWR, ami pedig a legendás és nagyjából tízezer lemezt kiadott pszichedelikus triprock-zenekar egyik felállása.

Mindhárman fellépnek szólóban is: Kawabata Makoto drone-t, Tsuyama Atsushi "hamisított tradicionális" blues-t játszik, amit ráadásul progresszív rockból vont el; a nemrég a Zeni Gevába is visszatért Yoshida pedig Ruins nevű basszus-dob duójának szólóverziójával (Ruins Alone) lép fel.

Ez még nem minden, mert lesznek kifejezetten mókásnak ígérkező produkciók is: a Zubi Zuva X hármójuk "poliritmikus énekegyüttese", ami a gregorián daloktól a doo-wopon át a hardcore-ig minden kiforgat; a Zoffy Tsuyama és Kawabata duója, trubadúr-zenét és klasszikus rockot rombol le humorosan; az Akaten tagjaként pedig Tsuyama és Yoshida pedig mindenféle olcsó használati tárgyakon játszik.

Pozvakowski

A Pozvakowski az - amúgy nem túl népes - hazai experimentális, post-rock szcéna egyik legígéretesebb képviselője. A kezdetek óta nagy hangsúlyt fektetnek a vizualitásra is: karakteres zörejzenéjük 8 vetítőgép segítségével válik teljessé, melyekkel nem csak a színpad mögé, hanem sokszor a nézőtérre belógatott fátylakra is vetítenek. Az együttessel a neves szaxofon virtuóz Grencsó István is rendszeresen együtt zenél, európai kiruccanásaik során pedig a Mono, a Gotbucket vagy éppen Guapo mellett léptek fel kis klubokban, foglaltházakban. A Negative Art meghívására korábban Jarboe előtt is szerepeltek.

Az A38 Hajó területére való belépéssel hozzájárulsz, hogy rólad a közönség részeként felvétel készüljön, és ez a felvétel nyilvánosságot kapjon. Részletek a házirendben.