A nagyvárosi lét vibrációi

Bp. Szabó György a Budapest és Los Angeles közötti képzeletbeli földalattin suhan, valamint az analóg és a pixeles világ labirintusában. Legújabb kiállításával, életével és az újévvel kapcsolatban faggattuk.

A38: Legújabb képzőművészeti alkotásaid láthatók a Budapest Galériában. Mikor készültek, milyen alapanyagokból, s hogyan jött a kiállítás apropója, alkalma?

Bp. Szabó György: A kiállítás anyaga az 1995 őszén a Műcsarnokban bemutatott műveim, és az azóta Los Angelesben készült alkotások válogatása. A nagyvárosi lét vibrációjából, a fogyasztás maradékából, a szelektív módon elhagyott és újratalált hulladékok keverékéből születtek. Minden darabnak saját története van. Ezt a történetet nem én alakítom, hanem a talált tárgy inspirálja, végül is újrahasznosítom és a kiállítótér falára juttatom a fogyasztás kiszelektált darabjait, azaz Mű-talált-tárgyakat hozok létre.

A38: Miért szereted az elefántot? Számos plasztikádon, rajzodon szerepel. Ki ő?

Bp. Szabó György: Ha megnézed az 1995-os kiállításom darabjait, akkor meglátod, hogy főleg ipari hulladékok - berozsdásodott huzalok, rugók, drótok, műszerek, műszerfalak - alkotják a művek vázát. Mára ez a szelektív válogatás fellazult, így bekerülhettek a felhasználandó, újra-megtalált alapanyagok közé a színes művirágok, műanyag figurák, fémjátékok, óra-számlapok, panelek, élelmiszermatricák, szóval bővült a felhasználandó, "újrahasznosított" tárgyak skálája. Így került az elefántfej is az objektek közé. Általa még hitelesebb a történet, amiről a tárgyak beszélnek: a megtalált jelentés.

A38: A legtöbben itthon feltehetően a Bp. Service zenekar vezetőjeként ismertek meg. Akkoriban zúzós, ipari zajzenét játszottál, újabban viszont áttértél teljesen a képzőművészetre?

Bp. Szabó György: Valóban a hangszerek lepihentek, helyettük a képzőművészet dominál. A Bp. Service 1982-ben kezdte meg működését és egészen 1997-ig gerjedtek a generátorok és hevültek a rugós hangszerek. Ez alatt a Bahia es a Weast kiadónak köszönhetően jelent meg egy-egy kazettánk, a Tone Casualties pedig 3 CD-t és 2 válogatást adott ki nagy örömünkre. Ma jobban érzem a talált anyagokból való új művek létrehozását és kiállítását, mint a talált hangokkal való zenélést, koncertezést.

A38: Fantasztikus honlapod van, amelyből kiderül, hogy egy-egy alkotásodhoz zenét, sőt, különböző nyelvű szövegeket társítasz, például Plastic Alligator sorozatodban.

Bp. Szabó György: Megkértem 20-25 különböző nyelven beszélő barátomat, kollégámat, hogy beszeljenek a műveimről. Ne véleményt mondjanak, hanem csak mondják el, amit látnak. Ezeket a szövegeket rögzítettem, majd zajgenerátor és szintetizátor alappal kevertem össze.

A38: Tizenöt éve élsz Los Angeles-ben. Hogy érzed ma ott magad? Felmerült-e benned valaha is a visszaköltözés gondolata?

Bp. Szabó György: Los Angeles fantasztikus város, nagyon befogadó. Persze kérdés, hogy mit vársz egy várostól és mire vagy képes benne. A Hive (Méhkas) Galériában állítom ki legújabb műveimet, évente 2-3 alkalommal csoportos kiállításon. Budapest a kedvenc városom, s amikor hazalátogatok, nem érzem magam turistának. Az persze egyértelmű, ha mégis visszaköltöznék Budapestre, nem onnan folytathatnám, ahol 1996-ban abbahagytam.

A38: Milyenek a hétköznapjaid? Mivel foglalkozol pillanatnyilag?

Bp. Szabó György: A Cleopatra Records-nál vagyok művészeti igazgató. Ez egy lemezkiadó vállalat, ahol grafikákat készítek. A klasszikus értelemben vett zenekiadás szinte teljesen megszűnt. Közösségi halókon, monitor előtt zajlik a digitálisra álmodott világ. Emiatt főkent zenei letöltésekhez készítek grafikákat. Terveim között szerepel egy gyűjteményes kiállítás rendezése Budapesten, ahol az 1980-95 között készült alternatív zenei es egyéb művészeti plakátokat szeretném bemutatni.

A38: Mit kívánsz magadnak s az A38 látogatóinak az újévben?

Bp. Szabó György Fékezhetetlenül jó hangulatú 2011-et, érdekes kiállításokat, koncerteket és előadásokat! Kellemes suhanást kívánok az analóg és a pixeles világ labirintusában!
Magamnak pedig egy jó Neubauten koncertet, mert régen hallottam őket.