A világ, igenis, lehet jobb!

India-fesztiválunk kapcsán Leveles Zoltán BA Harijan hindu szerzetessel beszélgettünk arról, hogy mi köti össze a magyar és az indiai kultúrát, és arról, hogy mi a helyzet a tradicionális indiai kultúrával a modern világban.

A38: Mennyire tartja egymástól távolinak vagy egymáshoz közelinek a magyar, illetve az európai és az indiai kultúrát?

Leveles Zoltán: Egy adott kultúra emberi tényezőkből táplálkozik, s az élet hasonlóan ad okot ünneplésre és gyászolásra egyaránt Indiában is, Európában is, tegnap is, ma is. Többek között ez az oka a különféle kultúrák hasonlóságának. A magyar érzésvilág különösen rokonlelkű az indiaival, aminek oka a közös gyökerekben keresendő. Az indiai kultúra hatása a nyugati kultúrákra nem új keletű. Bölcsessége, békéje és misztériuma miatt évezredek óta figyeli Indiát az egész világ.

A38: Abban a rohanó világban, amelyben élünk, egyre felszínesebbé válik a kultúra. Kell-e, szabad-e ehhez a tempóhoz igazodnia a tradicionális kultúrának? Van-e a tradicionális indiai zenének és táncművészetnek könnyed (könnyű) vonala? Hol vannak az indiai kultúra alkalmazkodásának, rugalmasságának elfogadható, ésszerű határai?

Leveles Zoltán: Az indiai kultúra valami csodával határos módon sok ezer év után is élő, valahogyan továbböröklődött, átvergődte magát a hosszú évezredeken. Már ennek az erőnek a ténye is figyelemreméltó, tanulhat belőle minden nép. Az élő kultúra pedig azt jelenti, hogy életképes, vagyis - az ésszerűség keretei között - fogékony a világ változásai iránt. Képes az adott kor nyelvén megszólalni. Ugyanakkor a tradicionális kifejezőeszközök egyetemesek, ugyanúgy érthette a Mahábhárata vagy a Rámájana korának embere, mint ahogyan a XXI. század emberének is aktuális üzenetet közvetít.

A38: Hogyan adódott az est alkalma, fellépői, műsora? Kit és mit fogunk látni, hallani, érezni?

Leveles Zoltán: Az est néhány Indiáért "őrült" fáradozásának köszönhetően valósulhat meg. A Duna Pudzsa Európa és az indiai kultúra újabb találkozásaként lélektápláló üzenetet közvetít. Az indiai kultúrában anyaként tekintenek a Földre, a tehénre, s a Szent Gangeszre, azaz a folyóra is. A nyugati világban nem jut kellő figyelem a környezetre. A család szinte csak ünnepek alkalmával találkozik, az állatokról és a növényekről eszünkbe sem jutnak, hogy élőlények, mit sem szólva a hegyekről, a folyókról és a bolygónkról. A környezettudatosság legmagasabb szintjét látom az indiai kultúrában, ami révén az ember, Gandhihoz hasonlóan, valóban képes tekintettel lenni a környezete iránt. Ez a Dunának bemutatásra kerülő áldozat üzenete. S az áldozatot minden meghívott vendég a saját nyelvén mutatja be. A hindu szerzetes tűzzel és tejjel, a táncos tánccal, a zenész zenével, a fotográfus a képeivel.
Üzenetértékű az is, hogy az indiai kultúra magyar jeles képviselőit sorakoztatjuk fel az est összművészeti fesztiválján. Magyarországnak nem kell szégyenkeznie. Több tucat elszánt magyar művész tette fel életét az indiai kultúrára, melyek közül a teljesség igénye nélkül csupán néhányan tehetik meg felajánlásaikat a Duna Pudzsa összművészeti fesztiválon 2009-ben. De bízunk benne, hogy a Duna Pudzsa nem csak idén kerül bemutatásra, és így teret kaphat majd egyre több magyar fellépő.

A38: A modern nyugati civilizációban egyértelmű az a tendencia, hogy egyre kevésbé fontosak a szellemi javak, s egyre fontosabbak az anyagiak. Ön szerint ez a tendencia megfordulhat-e? Mennyire befolyásolja ez a folyamat az indiai vallás és filozófia térnyerését nyugaton, s ezen belül Magyarországon?

Leveles Zoltán: Azért érdekes a kérdés, mert mindenki tisztában van azzal, hogy a pénz nem boldogít, s a belső béke a legfontosabb. S igazából mindenki törekszik is ennek a megvalósítására, csak éppen nem a megfelelő eszközökkel, s a jelenségek és összefüggések mögötti következtetéseket nem képes helyesen levonni. Az óind megközelítés szerint a környezet igazságos és harmonikus, az egyén csupán az igazságtalan és békétlen. Egyes szám, első személyben értendő... Ha hajlandó az ember áldozatokat hozni azért, hogy saját életminőségén javítson, hogy képes legyen harmóniában lenni önmagával és környezetével, akkor érheti el a belső békét. A környezet iránti érzékenység magában foglalja az állatok létjogosultságának elismerését, és hogy stílusos legyek, a Duna létjogosultságát is, ők is élnek, legalábbis élnének. S ha nem hagyjuk őket élni, akkor mi hogyan is számíthatunk a harmonikus életre? Azt látjuk, hogy nagy az igény Európában az indiai kultúra értékeinek megismerése iránt. Persze más kérdés kóstolgatni, vagy az életünket feltenni e nemes kutatásra.

A38: Milyennek látja az indiai tradicionális kultúra mai helyzetét Indiában? Mennyire változik a korral? Kell-e egyáltalán változnia? S mennyire marad meg, kinek köszönhetően?

Leveles Zoltán: Az indiai tradicionális kultúra, beleértve a spiritualitást is, őshazájában egyszerre éli "reneszánszát" és hanyatlását. Sorra nyílnak a tradicionális művészeti iskolák, s csurig vannak a nyugati gyors étkezdék. Megtelnek a templomok is, s a giga-méretű plazák is. Valóban megnyugtató, hogy az indiai kultúra futótűzként terjed a nyugati féltekén, ami pedig mégiscsak elgondolkodtatja a nyugat felé kacsingató indiaiakat. S a legcsodálatosabb, hogy léteznek olyan eldugott szent helyek, ahol ugyanúgy énekelnek, főznek, végzik a szertartásokat és meditációikat, mint sok ezer évvel ezelőtt.

A38: További tervei, álmai, rémálmai?

Leveles Zoltán: Mindenképpen szívügyem a magyar közönség elé tárni azokat a nemes értékeket, amelyeket megismertem az indiai kultúrában, s amelyek által teljesebbé válhat a szemlélődő. A Duna Pudzsa nyilvánvalóan nem is az első és nem is az utolsó próbálkozás ezen a téren. Szeretnénk, ha a Duna Pudzsa minden évben megszervezésre kerülhetne, s a rendezvény üzenete eljutna a széles közönség szívéig és eszéig is. Egy fecske igenis képes "nyarat csinálni". Sőt, mindenkinek saját magának kell megvívnia saját belső forradalmát. S ha győzedelmeskedünk, akkor a világ is jobb lesz. Eggyel jobb, egy fecskével...
 

Az interjú illusztrációiként Juhász Balázs indiai fotói láthatók