Két jelentős fiatal női alkotóval, Csobánka Zsuzsával és Polgár Anikóval beszélgetünk a saját műveikről, a női megszólalásmód esélyeiről, a világról, a vitorlákról, a vitorláinkról és egyáltalán a "dolgok állásáról".
Két jelentős fiatal női alkotóval, Csobánka Zsuzsával és Polgár Anikóval beszélgetünk a saját műveikről, a női megszólalásmód esélyeiről, a világról, a vitorlákról, a vitorláinkról és egyáltalán a "dolgok állásáról".
Van-e női nézőpont, és ha igen, mért érdekes – azonkívül, hogy divatos. Van-e női hagyomány – és ha igen, megjelenik-e ez a tanításban és a műfordításban?
Ezek a kérdések segítik-e a saját hang megtalálását, a "külön utakat", vagy inkább egy karanténba, egy elkerített tengerbe zárnak?
„A gyerek nem fog felnőni sosem,
gondozni kell majd, mint egy fintorgó arcú,
megvénült csecsemőt.
Ledobták az Olümposzról,
kilenc nap és kilenc éjjel zuhant.
A sportkocsiban, lekötözve
a nagymama tolta ezt a szörnyszülöttet
(az anyja rá se nézhetett).
A járdát súrolták kifordult lábai.”
(Polgár Anikó)
"Egy zug sincs már bennem,
ahova maga be nem nyitott."
(Csobánka Zsuzsa)
Az estet az ÚjNautiluson kívül a mostanában formálódó hálószoba-színtérhez is ezer szállal kötődő Halál Judit nevű hangulatzenekar koncertje zárja. Az egy barna és egy szőke fiúból álló lo-fi duó műsorában simán megférnek egymás mellett a felelőtlen punk-attakok és a túláradó balladák is. Nem véletlen, hogy Ménfőcsanak Replacementseként és a kortársi popzene Petőfi Sándorjaként is emlegetik őket – az angyalok.
A budapesti Le Hjärta 2011 tavaszán alakult egyszemélyes, alkalmihálószobai zenélgetésből négytagú zenekarrá.
Bár leginkább a tavaly berobbant lo-fi szcénához köthető, zenéjére az újhullámos, poszt-punkos utalások és a 80-as évek szintipopjának hatása is jellemző.
A közeljövőben a koncertek mellett egy EP is várható tőlük.
Felállás
Nagy Róbert - gitár, ének
Horváth Gergő - basszusgitár
Vészi Kriszta - dob, vokál
Adler Tamás - billentyű
A vásárlás befejezésére két perced maradt, ezután a kosár automatikusan kiürül.