A „ Robin, a hód ” rendhagyó előadás a magyarországi gyerekszín- és bábszínjátszás történetében. Olyan komplex műfajú előadást tekinthetnek meg, mely Shakespeare korától a XXI. századig merít úgy műfajilag, mint technikailag! A darabhoz a bábokat Kemény Henrik készítette el 2006-ban, ezt követően nem alkotott többet, csak az addig már játszott életművét mutatta be tavalyi elhunytáig. A Masters of Puppets Theatre két hazánk szülötte, de több országban is folyamatosan szereplő-fellépő-alkotó magyar művész közös munkája, szellemi tőkéje. Egy elragadó előadás!
A „ Robin, a hód ” rendhagyó előadás a magyarországi gyerekszín- és bábszínjátszás történetében. Olyan komplex műfajú előadást tekinthetnek meg, mely Shakespeare korától a XXI. századig merít úgy műfajilag, mint technikailag!
Az angolszász hagyományok, az ottani, több száz évvel ezelőtt kialakult színházi megjelenések része volt pl. az, hogy a nézőtér egyfajta „küzdőtér” volt, és a felnőtt előadások felnőtt közönsége is együtt élt a darab szereplőivel. Bele is szólhattak akár a műbe. Ezt a mai világban „interaktív” gyerekelőadásnak aposztrofálják, de a mi bemutatónkon reményeink szerint a felnőtteket is aktivizáljuk! (Már amennyire hagyják magukat…)
Angliában nem voltak beszékezve a nézőterek, a nézők szabadon mozoghattak a színpad előtt. (nálunk lesznek székek).
Egyedi azért is, mert a nyugat-európai államokban már évtizedes hagyományokkal bíró műfajiság, mely előadásban a zene is főszerepet kap a gyerekműsorban, még nem szerepelt magyar színpadon. Ennek legautentikusabb főszereplője, egyúttal zenei rendezője az a Katona L/Z/ászló, ki (többek közt) a Quo Vadis, a Bikini és az Akela zenekarok szövegírója, eMRton-díjasként jeleskedett az elmúlt két évtizedben.
Most bábosként mutatkozik be a nagyérdeműnek.
A mai korban megszokott, gyakorlatilag minden magyarországi bábszínház által eszközölt műfaji technikában a bábosok együtt jelennek meg a bábokkal a színen, és ezzel egyfajta elegyét jelenítik meg a gyerekszínháznak és a bábszínháznak.
A mi előadásunk kettéválasztja a két műfajt!
Az utolsó mohikánként Kemény Henrik említhető e téren, ki haláláig játszott azon technikai módon tradicionális bábszínházat, melyben ő maga személyesen soha nem jelent meg a közönség előtt, kizárólag bábjátékával és effektekkel szórakoztatott. Az ő hagyományait követve a „Robin, a hód”-ban sem szerepel bábos és bábja együtt. Az élő színészi megjelenést különválasztva a bábjátéktól az a BoBDoB művésznevű előadó személyesíti meg, ki több európai országban szórakoztatja két évtizede nem csak a gyerekközönséget.
Szerepe a műben az angolszász és európai történelmi mesék felelevenítése, a közönséggel együtt történő eljátszása lesz egy olyan darabban, melyben a bábok közismert magyar karakterek, a mese, mely a természet védelméről szól, viszont ugyancsak nemzetközi aktualitású.
A darabhoz a bábokat Kemény Henrik 2006-ban készítette el, ezt követően nem alkotott többet, csak az addig már játszott életművét mutatta be tavalyi elhunytáig.
Az előadással az ő munkássága előtt is tisztelgnek.
Az előadásokra összeállt szerző- és előadópáros közreműködésében jött létre a Masters of Puppets Theatre, mely előadásával nagy sikerrel turnézta körbe Európát.
A Masters of Puppets Theatre működése, egyúttal születése egyedülálló a magyarországi gyerekszínjátszás történetében. Két, hazánk szülötte, de több országban is folyamatosan szereplő-fellépő-alkotó magyar művész (bábos, ill. dramaturg-szövegíró-dalszerző) közös munkája, szellemi tőkéje.
Produkcióik érdekessége, hogy egy-egy előadást több nyelven is, az adott befogadó ország anyanyelvén beszélő helyi vendégszínművész közreműködésével állítanak színre. Ilyen pl. a cseh "Kisvakond", vagy a lengyel "Lolka és Bolka", de a német "Hansel und Gretel" (Jancsi és Juliska hazánkban). Társulatuk tagja többek között a tradicionális
orosz artista és művész iskolát végzett Gergelyi Júlia, ki kárpátaljai magyar színművészként úgy az ukrán, mint az orosz mesejátékokban a főszereplője a színház előadásainak.
A Robin, a hód, mint szójáték is, és mint valóban Robin Hood
történelmi alakját az angolszász mesehagyományokkal felelevenítő előadás, a színház eddigi legsikeresebb darabja.
Körbeturnézta már a magyarlakta környező országokat, és angol nyelven az angolszász országok színpadain is letette névjegyét.
Kicsit nehezen értelmezhető, hogy milyen korosztálynak lett szánva az előadás. Az biztos, hogy az 2 éven felüliek halálosan unták, ami nem csoda, hiszen egy nemlétező történet van "előadva". Nincs valódi konfliktus, unalmas, 20 perc után még mindig nem derül ki, hogy kik a szereplők és mi fog történni. Közben el van sütve még két történet. Minek???
A díszlet valóban lenyűgöző, a bábok is szépek. A gyerekeket is csak ez kötötte le. Miután ők is rájöttek, hogy itt semmi érdekes nem lesz, akkor nekiestek a díszletnek, rángatták a bábukat stb.
A fő történet: A favágók (!) ki akarnak vágni egy fát - onnan tudjuk, hogy gonoszak, hogy ostobák és csak munkaidő után akarnak dolgozni. Az erdő lakói megakadályozzák a fa kivágását, ettől lesznek jobb barátok. Azt hiszem így leírva kicsit érdekesebb, mint a látni...
Cserébe van sok moralizálás szemétről, természetről, barátságról.
A vásárlás befejezésére két perced maradt, ezután a kosár automatikusan kiürül.