<

>

A szokatlan hangzású név (ejtsd: bin dzsip) mögött három fiatal zenész rejtőzik. A zenekar megalakulása után nem kapkodta el a színre lépést: több, mint egy évig írták és csiszolgatták eklektikus, a korábbi munkáikhoz képest modernebb és kísérletezőbb hangzású, mégis dalközpontú műsorukat, mielőtt 2010-ben koncertezni kezdtek volna. A Bin-Jip zenekar igen demokratikus munkamódszerrel dolgozik: a zenészek szinte egyenrangú zeneszerzőkként, hangszerelőkként és producerekként vesznek részt a munkában – nemcsak saját hangszeres szólamaikkal járulnak hozzá az egészhez, hanem együtt alakítgatják a dalszerkezeteket, hangszíneket, effekteket. Enter című bemutatkozó lemezük 2010 őszén jelent meg Magyarországon saját alapítású, LAB6 nevű kiadójuknál, Japánban pedig a Whereabouts Records gondozásában. Ezen lemez készítésekor és a hozzá kapcsolódó turnék alatt Kaltenecker Zsolt billentyűs is a zenekar tagja volt. Az Enter a 2011-es Fonogram díjátadón az év alternatív albumának járó díjat nyerte. A zenekar nevét az azonos című koreai film után kapta, a kötődési pont – túl azon, hogy ez a tagok egyik kedvelt filmje – az, hogy a különös hangulatú alkotás lakásokban, szobákban játszódik, a zenekar eddigi léte pedig szintén szorosan kötődik egy szobához, Andrew nappalijához, ahol a dalok készültek, és a zenészekből zenekar lett.
Jelenleg második lemezükön dolgoznak.

Felállás:
Harcsa Veronika – ének
Gyémánt Bálint – gitár

Andrew J – ritmusok, hangminták, scratch
 

<

>

A K3 formáció az osztrák jazz-színtér egyik legeredetibb és legmeghökkentőbb színfoltja. Az akusztikus és elektromos hangzás egészen egyedi társításában mesterkedő trió kötéltáncot jár a popzene és a free jazz között valahol félúton a magasban.

Sítlusrobbantó hozzáállásuk folytán hangzásuk a dub, a trance, a noise és a drum and bass között oszcillál, miközben a három alkotó jól kihasználja a lehetőségek adta alkotói szabadságot.

Mert, mind ezek mellett, amit ők játszanak, az igazából a velejéig jazz, a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében, melynek határait bátran tolják ki egyre messzebbre, kihagyva a klisék, a mainstream, az akadémikus és a “nagy fordulatszámú” jazz buktatóit.

Rögtönzés, spontaneitás és humor a fő tartozákai annak a levesnek, amelyet a koncertjeik alatt főznek, a zene ott születik meg, élőben, s emelkedik az előrelátott, tervezett, kigondolt dolgok fölé.

Felállás:
Herbert Könighofer - szaxofon, fuvolák
Robert Kainar – dob, ütőhangszerek, elektronika
Klaus Kircher – nagybőgő, basszusgitár, gitár