Szeretek fázni!

Új albumot adott ki az ismét héttagú Erik Sumo Band. Az Ice Tower című harmadik, barkács-erotikus stúdióalbum a zenekar életének legdallamosabb és egyben leginkább kísérletező anyaga, amely szép, tömény, ronda, angol, eszkimó, magyar, véres, vidám, öngyilkos, csúszós, boldog, szerelmes és sötét, s melynek kapcsán az Erik Sumo Band vezérét, Tövisházi Ambrust faggattuk.

A38: Miközben a legújabb lemezetek hallgatom, azon gondolkodom, vajon hogyan jönnek létre ezek a remek számok, ugyanis erős, kialakult, csiszolt, fülbemászó karakterük miatt azt bátorkodom gyanítani, hogy hosszan játszódnak, alakulnak, finomodnak. Vagy tévedek?

Tövisházi Ambrus: Ez az egész úgy indult, hogy tavasszal feladtam azt a feladatot a zenekarnak, hogy mindenki írjon egy számot. Ebből az lett, hogy Ádi, a gitárosunk írt egy állati erős dalt, a Snake's Eyes-t, és Erzsi küldött egy raklap témát, a többiek viszont nem csináltak semmit. Én közben nekiálltam egy szalagos magnóval szinti-témákat felvenni, amikből nagyon gyorsan lettek dalszerű valamik, egyelőre szöveg nélkül. Ősztől egyre több időt töltöttem a stúdióban, közben lőttünk magunknak egy új énekes-gitáros tagot, Császári Gergő személyében, aki ráadásul a legnagyobb vokálszólam-megfejtő is a hazában. A többire nem emlékszem, mert olyan gyorsan történt, egyszer csak október végére összeállt a lemezanyag és kész. Ez nem egy zenekari lemez, mert az én barkácsasztalomon lett összepasszírozva minden, de kisebb-nagyobb kreatív részt a többiek is vállaltak. Ádi rengeteg ötlettel jött és a vokálokkal nagyon sokat vacakoltunk, többet, mint eddig bármikor.

A38: Ice Tower, vagyis Jégtorony a lemez címe, s bár egyrészt zeneileg és eszköztárában visszatér anyaga az Erik Sumo korai szakaszához, a pimaszul zseniálisan kreatív korszakhoz, másrészt egy szépen kiérlelt melankólia is kiszól belőle, amely a lemez címében és szövegeiben is jelen van, egyfajta hidegség, felnőtté válás, enyhe kiábrándultság vagy merengés.

Tövisházi Ambrus: Az érzelmi részhez nem tudok hozzászólni. Jelenleg a hangjegyeket és tempókat látom csak ebből a lemezből meg a feladatot, hogy a különböző anyagokból összeragasztgatott számokból hogyan tudunk koncertanyagot csinálni. Valószínűleg szomorúbb voltam, mint a második lemeznél, de sokkal fókuszáltabbnak érzem ezt most itt. A másodiknál megpróbáltam egy képzeletbeli generális rock-mércéhez hozzáállítani az ötleteket, ami egy nonszensz, úgyhogy bocsánatot kérek azoktól, akiknek nem tetszett a második lemez. Remélem, hogy itt kevesebb a kalodába zárt hang.

A38: Mennyire képes a magyar közönség befogadni az angol szövegeket, s mennyire a külföldi közönség?

Tövisházi Ambrus: Amit csinálunk, az tulajdonképp teljesen értelmetlen, magyaroknak énekelni angolul. Nincs is igazából közege a zenekarnak. Nem tudjuk azt mondani, hogy mi a magyar free jazzhez tartozunk, vagy az indie rockhoz, de a magyar underground popból is kilógunk. Én mindig olyan zenekarokat csináltam, amik kilógtak. Talán van ebben valami önsorsrontás vagy mazochizmus, hogy nem szeretném megkönnyíteni a dolgunkat azzal, hogy valami istállóban megmelegszünk. Ez megnehezíti a koncertszervezést is, meg úgy általában a zenének a világban való terjedését. Szeretek fázni.

A38: Egyik kedvencem a Caipirinha, amelyben társszerzőnek tűnik Kiss Erzsi. Hogyan működik kettősötök?

Tövisházi Ambrus: Hát ennek nagyon örülök, amit mondasz, mert nekem is a lemez csúcspontja ez a szám, akkor is, ha érzelmileg kicsit lelóg, mert sokkal vidámabb, mint a többiek. Két körben készült ez a dal, az elsőben írtam egy általános lityilötyi táncos témát, az első lemez táncos számainak modorában, és erre Erzsi kitalált egy témát. Viszont én közben elolvastam egy hosszú cikket az alternatív hangolásokról és teljesen megőrültem a perspektíváktól. Fogtam a számot, és mindent kipucoltam belőle, ami belsőséges, ami jazzes, ami kellemes moll7-es harmónia, ami funky. Fogtam a dalszerzős gitáromat, széthangoltam, és feljátszottam a lehetőségekhez képest legjobban egy neoprimitív témát, és végül is ez viszi a számot. Élőben is fogjuk játszani, nagyon jó lesz!

A38: A lemez nagy örömünkre ingyen letölthető, s ezzel sok más zenekar is ugyanígy tett. Van még értelme CD-t gyártani, terjeszteni, eladni?

Tövisházi Ambrus: Erre nem tudok okosat válaszolni, nekem úgy alakult az életem az elmúlt években, és ezért roppant hálás vagyok a sorsnak, hogy egyre kevesebbet foglalkozom a zeneipari dolgokkal, és többet magával a zeneszerzéssel. Igazából nem volt kedvem kiadókat felhajtani, és ez tűnt a legegyszerűbb, leggyorsabb megoldásnak. Így biztosan gyorsabban terjed, az is biztos viszont, hogy több vincseszteren fognak ott rohadni az mp3-mak, anélkül hogy egyszer is látnák a lejátszó programot. Egy digitális lemeznek nincs kisebb értéke a mai világban mint egy cd-nek, ebben biztos vagyok.

A38: Mit tudhatunk az új tagról, Császári Gergőről?

Tövisházi Ambrus: Hát neki én nagyon hálás vagyok, mert roppant lelkesen vetette bele magát a közös munkába, pedig egy teljesen átláthatatlan lemezkészítési munka közepén csöppent a képbe. Én nagyon élvezem a hármas szólamokat, pompás az egység Erzsivel és Csaszival, sokkal inkább egy hullámhosszon vagyunk, mint Veronikával bármikor. Jó ez a játékosság, hogy popzenekar is, meg nem is, van is frontember, de nem egy, hanem három, szóval én bírom ezt a fajta színességét a produkciónak. Mivel nincs is pénzünk arra, hogy legyen profi háttér meg fény, tulajdonképp ezzel működünk, hogy ilyen sokan vagyunk, és adjuk-vesszük a vokális témákat egymástól.

A38: Hogy áll a számos egyéb projekted, zenekarod, formációd, s miként bírod ezt az elképesztő terhelést?

Tövisházi Ambrus: Legutóbb a Hó Mártonék lemezén dolgoztam, ami nagy öröm volt és olyan módon folytatjuk a munkát, hogy a Hó Mártonnal és Erzsivel együtt csinálunk a Magyar Rádió felkérésére zenét egy hangjátékhoz decembertől. Igazából működő, rendszeresen koncertező zenekarom jelenleg csak az Erik Sumo Band, de Péterfy Bori jövőre megjelenő lemezére már elkezdtünk nyáron számokat írni és mivel Bori most még babázik, jövő áprilistól koncertezünk csak, és jövő ősztől lesz új album a tervek szerint. Még egy nagyon kedves munka vár rám jövőre: az Unbending Trees zenekar második albumának leszek a producere.