<

>

Fényreklám

A38: Legújabb, most bemutatásra kerülő festménysorozatod számos új elemmel rendelkezik, s a hangulatuk is egészen más, mint a régebbieknek. Milyen gondolatok, motívumok, élmények szülték őket?

Szigeti Tamás: Tényleg vannak újdonságok a korábbi munkákhoz képest. Ha röviden szeretném összefoglalni a dolgot, az eddig kiállított anyagok leginkább a belső szabadulásra tett kísérletek voltak számomra és megfestett szereplőim számára is. A szabadulás útja pedig a testiség. A sáros, foltos terek (alapok vagy hátterek) ezt, a test és anyag által határolt életet emelték az előtérbe. Szabadulni az érzékiség által, a sárban fürdés által; felismerni, hogy miből vagyunk összerakva, mert saját anyagunk a vér, a sár. Ez nem biztos, hogy csúnya dolog, egyfajta sötét pompája is lehet a test színházának.

Friss emlék

Az elmúlt években viszont azt vettem észre, hogy az erotika, a szorongás, és a magány társadalmunk alapvető paramétereivé nőtték ki magukat. Ezért a korábbi, egyénre szabott, zárt terek ábrázolása után most több alak jelenik meg a képeken és sajátos köz-terekben ábrázolom őket. Köz-terek alatt most a sokak által felismerhető és gyakran felhasznált jelképek jelentés-terét értem. A korábban megfestett, egyéni történetekkel összevetve, ami most látható, az egy nagyobb magány. Mondhatni: többszereplős.

Hímzésre vetődő ebek

A38: Mindössze nyolc képet állítasz ki ezúttal. Ez a szelekció nagy méretüknek köszönhető, vagy más rendezési elvnek?

Szigeti Tamás: Az a fajta intimitás, ami a kisebb képekre jellemző volt, most nem volt célom. Mivel a hatalomról is szerettem volna gondolkodni és mondani valamit, nagyobb méretekben képzeltem el az anyagot. És persze az A38 kiállítóterének hatalmas falfelületei is inspiráltak a mostani anyag elkészítése során.

Ígéret

A kiállítás címe beszédes: bár a hatalomról, mint külső kényszerről szokás beszélni, az emberek többsége hasonló elnyomást gyakorol önmagával és környezetével szemben, ha teheti. Önhatalmúlag ténykednek sokan, kicsiben és nagyban, ami az emberség hiányáról árulkodik. Az elnyomás tehát sokszor kisszerű, napi gyakorlat. De némi iróniával figyelve a dolgokat, akár cirkuszi jeleneteket is kínál a közélet, a bulvársajtó ebből él oly remekül.

A38: Közel három éve már, hogy utoljára Pesten kiállítottál. Egy ilyen hosszú "távollét" után milyen érzés visszatérni, s újra bekapcsolódni a művészeti életbe?

Szigeti Tamás: A kocsmázásra gondolsz? Én nem kapcsolódom be úgy igazán, csak eljárok néha megnyitókra. Meg zenét hallgatok.
A legjobbakat!

Március