<

>

A38: Először még az Újlak csoport megalapítójaként, tagjaként ismerkedtem meg műveiddel vagy húsz éve. Hogyan emlékszel ma vissza azokra az időkre, alkotói periódusodra, kiállításokra, a remek Tűzoltó utcai galériára, hangulatos estekre?

Ádám Zoltán: A művészetpártolók és a művészetszeretők magára hagyták az underground és az avantgárd törekvéseket, így a Tűzoltó utca 72 galériát is.

A38: Később a K. Petrys Házban találkoztam nagyméretű sámánképeiddel, valamint cigány-portréiddal, amelyek egy egészen más hangulatot, felfogást hoztak. Hogyan és mikor következett be a váltás, vagy ha úgy tetszik a visszatérés egyfajta tradícióhoz, amelyet te is azelőtt ápoltál, vagyis az "új festészethez"?

Ádám Zoltán: A portrék, cigány-portrék lelkiismeretes tanulmányok voltak.

A38: Az egyik legkülönösebb és legimpozánsabb helyen alkottál valamennyi budapesti műterem közül: az Operaházban. Miként maradt meg benned ez a korszak? Miért volt jó, s miért nem?

Ádám Zoltán: Az Operaház a munkahelyem volt. Most már nem az. Pénzt kerestem és festészeti technikát tanultam.

A38: Az utóbbi években készült képeid egy nagyon bátor, különös, egyszerre elvont és közvetlen megszólalású magánmitológia kitárulkozása, egy nagy kísérlet sok-sok egyéni állomása, amely engem kicsit Swierkiewicz Róbert attitűdjére, világára emlékeztet. Te hogyan éled meg, miként magyarázod? S milyen műveidet láthatjuk az A38 Kiállítóterében?

Ádám Zoltán: A kiállítás címe: Izzás. A Pécsi Művészeti Kar festészeti tanszékének munkájához tartozik, hogy minden nyáron a tanulókkal művésztelepen veszünk részt (több, mint 20 év is eltelt, hogy újra művésztelepen dolgozhattam). Fontos inspiráló élményt jelentett számomra, hogy különböző helyszíneken a hallgatókkal közös műteremben festettünk. A fiatalok vidámsága, játékos kedvük a munkámhoz ösztönzést adtak. Munkakedvem sokszor az izzásig hevült, amit a kompozíciókkal, a színek fényeivel is próbáltam a képek nyelvére fordítani.

A spontaneitás, ami a korábbi képeimet is jellemezte, újult erőre kapott, s a képek szerkezetének minden részére kiterjedt. A kép tervezésétől a befejezéséig. Erről beszélnek a művek címei: falusi utcák, szinesztetikus műtermi grafittik, ritmusok, padok, Nevada, sport utca és fő utca.

A múlt nyáron készült pasztellkép-sorozat Keserű Ilona Pécsi Színerő Kurzusán született. A bársony felületeken pasztellel megvalósított képek érzésem szerint hőséget, energiát sugároznak. Szellemi izzást közvetítenek a pasztell színeinek a bársony érzékenységének és az iskola kertjének köszönhetően.