2013 május
H K Sze Cs P Szo V
    1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31    
             
18.30H Dance Gavin Dance (US), Closure In Moscow (AU), The Elijah (UK), Climates (UK)
20H George Harrison 70, Rolling Stones 50, George Harrison Emlékzenekar, Keith Richards rock'n'roll cirkusz
22H Holalo djs
00H Dublic, Vida G, Skeam, Crez, Last Minute!
14H Lick The Click - Sunburts!, Crimson, Chrom, Isu
Havel Hajója
Havel Hajója

Sok rock-sztár járt már a Hajón, de akkora izgalmat, érdeklődést, örömet, mint Havel látogatása, egyiküké sem keltett, ami nem csoda, hiszen Havel maga volt a legnagyobb kelet-európai rock-sztár, aki gitár helyett tollat tartott a kezében.

 

Sok rock-sztár járt már a Hajón, de akkora izgalmat, érdeklődést, örömet, mint Havel látogatása, egyiküké sem keltett, ami nem csoda, hiszen Havel maga volt a legnagyobb kelet-európai rock-sztár, aki gitár helyett tollat tartott a kezében.

Ha valaki meg akarja érteni a rendszerváltást, valamint Kelet-Európát, mint értékes, rangos, fontos, komoly és egyben szörnyű, sötét tradíciókkal rendelkező régiót, amely rendelkezik olyan értékekkel, legyenek azok politikai, művészeti, kulturális, civil és egyebek, amelyekkel a Nyugat nem, akkor megkerülhetetlen Václav Havelről szólni. Mert volt egy kor, a huszadik század második fele, amelyben ránk volt erőltetve egy velejében igazságtalan és hazug rendszer, amelyben embernek, gondolkodónak, művésznek maradni, olyannak, aki a becsületét nem adja semmi áron, ahhoz bizony par excellence erő, gerinc és őrület kellett, egy olyan zsigeri meggyőződés, amely nem engedte meg emberének a lealacsonyodást a mutyizások, megalkuvások, s hazudozások mocsarába.


Havel volt, ha úgy tetszik, a teljes kelet-európai értelmiségi kiállás, ellenállás, egyszerre arisztokratikus tartás és népies, a saját gyökereire és tradícióira büszke és nyitott elfogadás elő szimbóluma. Neki köszönhető jórészt, hogy a Nyugat, amely annyiszor elárulta féltékenységében Kelet-Európát, az ő korában kénytelen volt térdre rogyni, s elfogadni, bevallani, hogy annak arca, kultúrája, értéke, s tradíciója van.


Amikor Havel a My City Prága fesztivál keretében megérkezett a rendezvény fővédnökeként az A38 Hajóra nem csoda, hogy megmozdult az egész város, s olyan tömeg fogadta őt a Hajó nagytermében, amekkora csak be tudott préselődni. S hallgatták, itták, ették a szavait, gondolatait, többek között arról, hogy merjünk büszkék lenni arra, amink van, de nem akárhogyan, hanem ésszel, tartással, tisztelettel, valahogy úgy, ahogy kedvenc írója, Hrabal tudott csodálatos szeretettel írni arról a valóról, amelyben élünk, s nem csoda, hogy az Arany Tigrisben ketten együtt fogadták Bill Clintont, s együtt döntögették magukba a pilsenit.

Havel abban különbözött sok más kelet-európai szabadságharcostól, hogy ő nem csak beszélt, nem csak szájhős volt, hanem valóban, halálosan komolyan és vérbeli elkötelezettséggel szervezte annak a szabad polgári világnak és rendszernek a visszatértét, amely a két világháború között virágzott. Nem csoda, hogy ellenségei elítélték, s döbbenetes öt évet kellett börtönökben töltenie, ahol egészsége alaposan megroggyant, mindenekelőtt tüdője, amelyet később többször műtöttek, s melynek megbetegedéséért végül az életével fizetett.
Talán furcsán hangzik, de a Hajó Havelt a saját halottjának tekinti, s ezzel nyilván nincs egyedül. S tekinti azért, mert a Hajó szellemiségét ugyanaz a pártpolitikai vájkálódások fölött álló, a szabadság, a kultúra, a minőség és a gazdagító öröm elveit mindenek fölé helyező elvet tartja magára nézve is meghatározónak, amelyet régiónkban Havel elnök képviselt a legmarkánsabban.


Sajnáljuk, mérhetetlenül, hogy ő már nem térhet vissza a Hajóra, bár kedvenc zenekara, a Charta 77 egyik főmogulja, a Plastic People of the Universe, amely a Hajón elképesztett és lázba hozott mindenkit, még talán felléphet egyszer majd. Őket legutóbb New Yorkban hallottam, a Knitting Factoryben, s talán nem véletlen, hogy három koncertet adtak egymás után teltház előtt, amit egyetlen másik kelet-európai zenekarnak sem sikerült soha, ahogyan talán nekik sem sikerült volna Havel nélkül. Mert Havel nem csak rangot adott, a saját tradíció szeretetét és tiszteletét, hanem mindezt úgy adta elő, hogy még a jócskán elkényeztetett New York-iak is bevették, sőt zabálták, mert kénytelen voltak, hisz ott látták benne és általa az összetartást, a kiállást, az eredetiséget, a lokális színeket, vagyis a hely géniuszát, amit most már nélküle bizony jóformán lehetetlen lesz jó ideig, s akkor optimistán fogalmaztam.

Jó utat Václav! Hajózz örökre nyugodt vizeken, legyen örök békéd, s reméljük, már ott sörözöl Hrabal-lal valahol a felhők csúcsán, s köszönjük, nagyon, de nagyon, és sose felejtjük mindazt, amit értünk tettél!

A kommenteket bárki láthatja, de csak a regisztrált és belépett barátaink szólhatnak hozzá.
A hozzászólásokat utólag moderáljuk az itt olvasható elvek alapján.
 
?
A kosarad még üres.