<

>

Egy rendkívül kellemes kiállítás-megnyitóban lehetett része annak, aki a fagyos hideggel dacolva ellátogatott az A38 Kiállítóhelyre, hogy Ádám Zoltán legújabb tárlatának ünnepi megnyitóján vehessen részt.

Míg a galéria közvetlen szomszédságában hatalmas jégdarabok úsztak le a Dunán, szinte a tél örökkévalóságával fenyegetve, bent a kellemes szellemi pezsgés ellensúlyozott minden félelmet.

Gerendai Károly a helyszínen rögtönzött megnyitóbeszédében felidézte első találkozását Ádám Zoltánnal még a nyolcvanas évek második felében a Józsefvárosi Művelődési Központban, hogy később sorra látogassa a K. Petrys Házban megrendezett kiállításait, amelyeken a kiállított festményei közül ma néhány az otthonában valamint a Sziget-irodában látható kiemelt, hangsúlyos helyeken.

Elmondta azt is, hogy Ádám bevallása szerint az egyik kiállított új festményét Prince-koncertje ihlette, akivel egykorú, s annak ellenére, hogy teljesen más habitusúak és művészeti felfogásúak, mindkettejükben azonos az izzás, s a szenvedélyes attitűd.

Azt is hallhattuk, hogy Ádám néhány kiállított képét édesapja tavaly bekövetkezett halála ihlette, amelyek közül a vörös talpat ábrázoló az egyik legerőteljesebb és legmegragadóbb.

Gerendai azt is bevallotta, hogy bár egy pillanatra sem bánta meg a Prince-koncert megrendezését a Sziget fesztiválon, azonban annak sajnálatos következményeként az idén nem engedheti meg magának, hogy Ádám-festményeket vásároljon, ugyanakkor kifejezte s reményét, hogy a magyarországi művészek és a művészet helyzete egyszer elérheti azt a szintet, hogy az arra méltó alkotók megélhessenek alkotótevékenységükből.

S, hogy Ádám újabban az oktatással, pécsi tanítványaival, s a fiatalok által sugárzott energiával feltöltődve jó úton halad abban az irányban, hogy alkotói tevékenysége még nagyobb tiszteletet, munkája, tudása még nagyobb megbecsülést vívjon ki.

A megnyitó beszédet követően Ádám Zoltán öccse, Ádám Kálmán és Gyenge Lajos adtak alkalmi koncertet. Kálmán trombitán és basszusgitáron játszott felváltva, hol a trombitájával dörzsölve basszusgitárja húrjait, pengetett akkordjait, hol pedig hosszú szárnyalásokat tett kitűnő trombitajátékával, amelyet egy hosszú visszhangosító effekt tett különös, éteri atmoszférájúvá.

Gyenge Lajos kiváló, érzékeny és dinamikus, a szabad improvizációt a be-bop lüktetésével ötvöző játékával kiváló partnere volt Kálmánnak: egy iszonyatosan eredeti, közvetlen, meghökkentően friss, bátor duó mozdította meg mindenkiben a lelket, s fakasztott mosolyt minden arcra, amire a megnyitón kóstolt kiváló minőségű borok is tettek egy lapáttal.

"Legújabb képein hűlő helyükön festi meg a lélek ott felejtett nyomait Ádám Zoltán: kerti padokon hagyott feszültségeket, szerelmi tüzek parazsát. Az olykor műanyag díszítőelemeket kristályként a képre applikáló, máskor papírragasztásos megoldással dolgozó Ádám a szegény művészetre oly jellemzően néha talmi deszkákra készíti képeit. Megint máskor bársonyos felületekre fest, kihasználva ennek az anyagnak a különleges fényelnyelő és -visszaverő hatását. Így azon a festményén is, melyen haldokló apjától búcsúzik: a képen egy vörösen izzó lábnyom látható alulnézetből.
A most bemutatott képeken Ádám a megszokottnál is élénkebb színeket használ. Eldönthetetlen, hogy festményein az intenzív színek a hiányra vagy a jelenlétre utalnak-e inkább.
Ádám képein a lélek fényei izzanak." 

Horváth Judit, művészeti vezető (hjudit@a38.hu)

Látogatás előtt időpont egyeztetése szükséges +36 1 464 39 40 telefonszámon.

A kiállítás február 26-áig tekinthető meg.