<

>

A38: Mi számodra a Sziget, s milyen emlékeid kötődnek a fesztiválhoz?

Grandpierre Attila: A Sziget legelső évében aVHK-t nem eléggé ismerő szervezők délután 6 órára osztották be a VHK-t, és igencsak szűkös, 30 perces műsoridőt adtak nekünk. Akkoriban a legnépszerűbb alternatív zenekarok élvonalába tartoztunk, nyugaton azt írták rólunk, hogy mi vagyunk „minden idők legjobb sámán-punk zenekara”. Az előttünk játszó zenekaron 2-300-an voltak, de a koncertünk alatt – mit ad Isten! - tízezernél is többen gyűltek össze. A 30 percesre szabott műsoridő végén a beindult közönség tombolva követelte, hogy játsszunk még, annyira, és olyan sokáig, hogy a szervezők már fűt-fát ígértek, cak csillapítsuk le őket, mert egyáltalán nem lehetett folytatni a műsort a színpadon, a tízezernyi VHK! VHK! VHK!-t üvöltő tömeg 90 percen át olyan hangerőt jelentett. Ennek a sokak szerint a rocktörténelemben páratlan esetnek hatására attól kezdve biztosítva volt a helyünk a Nagyszínpadon. A Szigeten mindig nagy szám volt a VHK, az év koncertzenekarainak Magyar Narancs-os listáin többnyire az első három hely valamelyikén szerepeltünk. Amikor például a listákat vezető Chumbawambát a Pepsi Sziget fő eseményének harangozták be, és éppen előttük játszottunk, ismét szűnni nem akaróan követelte vissza a közönség a VHK-t, és ilyen állapotok között kellett a Chumbawambának az egész koncertet végigjátszania, úgy, hogy koncertjük végén még mindig a VHK! VHK! volt a hangosabb.
Sok világnagyság kedvence volt a VHK. Amikor Iggy Pop-ot megkérdezték, melyik zenekart tartja érdekesnek a világban, a VHK-t emelte ki, azzal, hogy a VHK egyike a nagyon kevés, igazán eredeti zenekarnak, különös, és tele van invencióval, vagyis olyan, mint amilyennek a punknak szerinte lennie kell: mintha ma találnák fel! Itt a Szigeten találkoztam Iggy Poppal is, aki az újságírókkal nem akart találkozni, de amikor megtudta, hogy ott vagyok, kérte, hogy találkozhasson velem. A találkozóra a kocsijában került sor, a hátsó ülésen ült maláj barátnője, fél órát beszélgettünk a zenéről.
Egy-egy különleges hangulatú koncert ma is emlékezetes eseményként él bennem, így például a Warsaw Village Band koncertje a Világzenei Színpadon. A Szigetnek, sajnos, néhány árnyoldalával is találkoztam, például amikor a Vágtázó Csodaszarvassal felléptem, az első tíz (!) percben egyáltalán nem szólt a mikrofonom...

A38: Mivel készülsz a Sziget A38-Wan2 színpadán való idei fellépésedre?

Grandpierre Attila: Teltházas Petőfi Csarnokbeli bemutatkozásunk után először lépünk fel a Vágtázó Életerővel a Szigeten és idézzük fel a VHK-t. A féktelen szabadság örömrobbanásaira, a hajmeresztő elmetágulás tombolására készülünk! Új számokkal és új dobossal – Király Zoli az Akelában és a Vágtázó próbákon már bizonyított! A VHK-ról gyakran írták, hogy nem lehet felülmúlni. Az Életerő első koncertje után pedig azt, hogy ez az új-régi zenekar ott folytatja, ahol a VHK abbahagyta.

A38: Kit hallgatsz meg idén a Szigeten, s kit ajánlasz a fesztiválra látogatók figyelmébe?

Grandpierre Attila: Nina Hagen egyszer becsöngetett kelet-berlini szomszédjához, egy üveg viszkivel a kezében, hogy igyák meg együtt. Első kézből tudom, mert ez a szomszédja a berlini unokanővérem volt. Most Nina Hagen után lépünk fel, ezt nem fogjuk kihagyni! Elsősorban a Kries-t, a Zagar-t és az Oi Va Voi-t ajánlanám a teljesebb tudatállapotokra nyitott elméknek!

A38: Melyik volt a legemlékezetesebb koncerted az utóbbi időben?

Grandpierre Attila: Az A38 Hajón a koncertünket hat VHK-ssal őrjöngtük végig, mert Fritz, Lujó és Ádám mellett Boli és Szónusz egészítette ki a csapatot. Az A38-as őrjöngést egy kisebb turné előzte meg, ahol egyre tökéletesítettük az élességünket, ahogy a vadászatban is a forró nyomra bukkanástól élesednek az érzékek! Nem véletlen, hogy a bemutatkozó Petőfi Csarnok-beli koncertünkről és az A38-as Hajón kirobbanó zenékből állítottuk össze a Vágtázó Életerő első lemezét, a Forgószél!-t. Jellemző, hogy olyan számok is, mint például a Fénysuhamlás, amelyek eddig inkább tudattágításnak számítottak, itt őrületes ritmusú tombolós számmá változtak.

A38: Hogyan telik a nyár, s vannak-e már őszi tervek?

Grandpierre Attila: Sokat utazunk, Boli Ausztráliában, Ádám Ázsiától Amerikáig röpköd, engem Norvégiába szólít egy tudományfilozófiai konferencia, úgyhogy a zenekarnak ritkán adódik alkalma koncertekre. Tervek szerint október 9-én Óbudán adunk egy koncertet az Óbudai zenekarok Fesztiválján. Az idei ősz-tél legnagyobb eseményeként a Westbahnhof-ban szerveződik egy rendkívüli meglepetés.
 

A fotókat Turbéky Rita készítette