A messziről jött irodalmak

Az ÚjNautilus legújabb estjén kárpátaljai és erdélyi írók mutatkoznak be, majd a morningdeer együttes mozdítja be a közönséget. Csordás Lászlóval beszélgettünk…

A38: A következő ÚjNautilus est címe Transzgresszió - a messziről jött irodalmak. Miért választottátok ezt a címet?

Csordás László: Igazából a címet már készen kaptam a szervezőktől, így nem tudom, ki, miért választotta. De szerintem jó találat, tükrözi a találkozó lényegét. Valahogy így értelmezem: ha távol is van Budapesttől és egymástól az a két központ, ahonnan a szerzők jönnek (Kolozsvár és Beregszász), van, ami összeköti őket: mindannyian az államhatáron túl, kisebbségben alkotnak. Ez olyan sajátos léthelyzet, ami Budapesten aligha átélhető, ezért érdekes, fontos lehet minden találkozás ezekkel a tapasztalatokkal.

A38: Hogyan került választásra az a négy író, akiket ezen az estén bemutattok?

Csordás László: Nyilván szem előtt tartottuk az életkort: az ÚjNautilus elsősorban fiatalokat, pályakezdőket szeretett volna bemutatni ezen az esten. A kárpátaljaiak (Bakos Kiss Károly és Lőrincz P. Gabriella) már túl vannak az első köteten, mindketten kaptak kritikusi-olvasói visszajelzéseket. Érdeklődéssel és közönnyel egyaránt szembesültek. A kolozsváriakkal, Serestyén Zalánnal és Visky Zsolttal még nem találkoztam. Ők sokkal fiatalabbak, még kötet előtt állnak. Számomra is meglepetés lesz a velük való beszélgetés.

A38: Egy nyelvben élünk,  így egy egyetemes magyar irodalomban is szeretünk gondolkodni, de vajon mennyire tudnak képviselőinek, művelőinek a különböző csoportjai, így a határon túli irodalmak is a teljességbe bekapcsolódni, s mit tudnak, tudhatnak az aktuális magyar irodalomról fővárosban, vidéken, a határon túl vagy a szórványokban, s mit lehetne tenni a közeledés, és a minél jobb kölcsönös megismerés érdekében?

Csordás László: Szeretjük használni még a határtalan jelzőt is. De a határok megvannak. Ukrajnát tekintve legalábbis biztosan. Ha csak arra gondolok, mennyire körülményes a beutazáshoz és tartózkodáshoz szükséges vízum beszerzése, a hideg kiráz. Pedig ez alap. Lenne. És ezek az apróságok áttételesen, de kihatnak az irodalomra. Ettől függetlenül, akik tudnak lobbizni, jelen vannak fontosabb fórumokon, azok bekerülnek a köztudatba. Akik nem, azok nagyon nehezen. Persze vannak – ha kevesen is – akik érdeklődnek a kisebbségi magyar irodalmak iránt. De mi is figyeljük, amennyire otthonról lehetséges, mi zajlik Budapesten, Debrecenben, Erdélyben vagy máshol. A kárpátaljai állapotot ismerem, de nem sok jót tudok elmondani róla: a könyvesboltokba alig-alig kerül kortárs magyar mű, a könyvtárak felszereltsége sok kívánnivalót hagy maga után. Mondjuk, az internet segít. Meg persze a találkozók, nyári egyetemek és az ehhez hasonló estek. Sok kellene még ilyenekből: száz, ezer. És akkor talán jobban közelednénk egymáshoz. Felébredne valamilyen kölcsönös vágy a megismerésre.

A38: Blogot írsz, sőt, videókkal, kommentárokkal, hírekkel is gazdagítasz. Hogy működik, milyen gyakran írsz, s szerinted mennyire fontos párhuzama a könyv- és folyóirat-kiadásnak a számos internetes lehetőség? Átalakult annyira, mint Gregor Samsa?

Csordás László: Annyira azért nem. A bloggolást jó lehetőségnek gondolom, de nem értékelném túl. A Facebookkal összekapcsolva több olyan olvasót szerezhetünk, akik nem biztos, hogy könyveket vennének egyébként a kezükbe. A fiatal- és középnemzedék ki is használja ezt, a nagyöregek – tapasztalataim szerint – fanyalognak. De persze ahhoz, hogy valakinek a nevét ismerjék a szakmán belül, nem elég blogolni, nyomtatott folyóiratokban is meg kell jelenni. Ez még mindig amolyan presztízskérdés. Sajnos. Tavaly elég sok bejegyzésem született, hetente több is. Szeptembertől viszont tanulmányaim miatt visszavettem a tempóból. A máshol megjelent szövegeimet azért mindig elérhetővé teszem a blogon.


A38: Hogyan kapcsolódik az est irodalmi részéhez a morningdeer koncertje, s mit hallhatunk majd, és lesz-e tánc?

Csordás László: Ahogy Borbély András barátom mondaná: úgy kapcsolódik, hogy utána következik. Persze az sem mellékes, hogy a morningdeer lírai hangoltságú, jazz-es zenét játszik, az esten pedig négy költő mutatkozik be. Minden más kapcsolódási pont felfedezése a nézőkre van bízva. Tánc lesz, persze, tánc mindig van. Mindannyian szeretjük a táncot.

A38: Mit javasolnál az olvasók figyelmébe a közeledő vásárlási-ajándékozási láz kapcsán? Kik az irodalmi kedvenceid, s te milyen köteteket ajándékoznál?

Csordás László: Az utóbbi időben egyre kevesebbet ajándékozom. Ahogy én is alig kapok ajándékot. De ha idén karácsonykor szeretnék valakinek adni valamit, akkor elsőköteteseket választanék: Ughy Szabina: Külső protézis, Simon Márton: Dalok a magasföldszintről, Szvoren Edina: Pertu, és hogy egy kicsit hazabeszéljek, Brenzovics Marianna: Kilátás. Ezeket a könyveket nagyon tudtam szeretni. Egyébként sosem voltak igazán irodalmi kedvenceim. Rácsodálkozással olvasok mindent, amit jónak érzek.