KAPCSOLÓDÓ LINKEK

Ted Milton és a Blurt

A majd harminc esztendővel ezelőtt, New Yorkban fogant - többek között Captain Beefheart, Arto Lindsay, vagy Lydia Lunch nevével fémjelzett - no-wave stílus európai úttörői, akik első kislemezük (My Mother Was A Friend Of The Enemy Of the People) óta számtalan hanghordozón terjesztették az avant-garde, a dzsessz, a rock és persze a punk elemeit vegyítő muzsikájukat, nem egyszer játszottak már kis hazánkban is. Ezúttal a pályafutásukat összefoglaló válogatáslemez, a Let There Be Blurt! bemutató turnéján látogatnak hozzánk, e turné sajnálatos módon egyben búcsúturnéjuk is. 

Az eredeti felállásból mára már csak a zenekarvezető szaxofonista, Ted Milton játszik a Blurtben, miután a gitáros Pete Creese 1984-ben, a dobos báty, Jake Milton pedig két évvel később adta át helyét az utódoknak. A tagcserék igazából persze nem vetették vissza a zenekart, hiszen az érkezők sosem voltak tehetségtelenebbek, vagy éppen kevésbé kísérletező kedvűek, mint a korábbi tagok, ráadásul Ted Milton folyamatos jelenléte is biztosíték a változó tartalom melletti állandó minőségre. 

A korábbi bábjátékos, aki a mai napig számos performance-ban és színházi produkcióban vesz részt, jellegzetes, a hagyományostól elrugaszkodó szaxofonjátékával, az éneklés fogalmát meglehetősen szabadon értelmező előadói stílusával és dadaista szövegeivel páratlanul emblematikus figura. 

A trió tagjai
Ted Milton: ének, szaxofon
Steve Eagles: gitár
Bob Leith: dob

Lemezek
In Berlin, 1981
Blurt, 1982
Bullets for You, 1984
Friday the 12th, 1985
Poppycock, 1986
Smoke Time, 1987
The Body That They Built, 1988
The Body Live, 1989
The Kenny Rogers Greatest Hit, 1989
Pagan Strings, 1992
Magic Moments, 1994
Celebrating the Bespoke, 1999

KAPCSOLÓDÓ LINKEK

Barbaro

A nyolcvanas-kilencvenes évek legendás etnorock-zenekarának feltámadása valóságos csoda. Bár az egykori alaptag, Jorgosz elhagyta az együttest, tavaly tavasszal Cziránku Sándor (gitár), a zenekarvezető Herpai Sándor (dob) és Zsoldos Tamás (basszusgitár) az énekes-gitáros Both Miklóssal és Barcza Gergely fúvóssal kiegészülve újjáalakította a Barbarót. Balkáni népzene és hardrock, kristálytiszta ének és katartikus szólók – a Barbaro mit sem vesztett frissességéből és átütő erejéből.

A Barbaro gyökerei a hetvenes évekbe nyúlnak vissza, amikor Tzotzoglu Jorgosz és a hegedűs Szabó András megalakították a Gépfolklór együttest. Jóval később csatlakozott hozzájuk Cziránku Sándor gitáros, és a nyolcvanas évek közepén megjelent Barbaro című zeneanyag már előrevetítette a későbbi etno-rock áttörést. Szabó kiválásával a Gépfolklór megszűnt – Jorgosz és Herpai Sándor létrehozta a Barbarót. Az 1990-ben megjelent első Barbaro-lemez igazi revelációnak számított: feszes ritmusokra és virtuóz gitártechnikára épülő "modernizált" népdalformák, balkáni elemek, csujogatók kavarognak e lendületes anyagban. Ám bármily népszerű fesztiválkedvenc is volt a Barbaro, akármilyen kultusz-sztátuszba is került, a zenészeknek csupán egy második lemezre tellett erejéből. A kompromisszumokat nem ismerő zenészi magatartás arra vezetett, hogy a Barbaro lassan megszűnt létezni.

Közel öt év után alakultak újjá: a Balkan Fanatikban játszó Jorgosz helyett Cziránku Sándor tanítványa, a Kárpát Möbiuszból és a VHK-ból ismert Both Miklós énekel. Az eddigi tapasztalatok és koncertek (Sziget Fesztivál, Zöld Pardon) alapján: elsöprő energiákkal, olyannyira, hogy elérkezettnek látták az időt az új lemez megjelentetésére. A Barbaro alapfelállását Barcza Gergely egészíti ki fúvósjátékával.