A Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt Bemutatja: Closer to Curtis (NL), De Staat (NL), J.D. Isolated
rock, punk
Egy elképesztő ifjú holland banda, amely a klassszikus rock-ot a legfrissebben sercenővel ötvözi, a De Staat, egy másik kiválóság, amely egy-az-egyben játssza a Joy Division számokat úgy, ahogyan a JD akkor, amikor még Ian Curtis élt, valamint Müller Péterék felidézik évekkel ezelőtt a Bahia Színpadon adott felejthetetlen JD koncetjüket új felállásban és szerelésben. A Nincs Lehetetlen Holland Kultfeszt honlapja.
"Ez egyszerre régi és új, furcsa és ismerős, csúf és szexi, halott és nagyon is élő.”
"Josh Homme meg fogja lovagolni örömében a hangszóróit, amikor majd meghallja ezt a lemezt!" írta a vezető holland zenei szaklap a De Staat megjelenés előtt álló Wait For Evolution című lemezéről közvetlenül azután, hogy a 2009-es év legigéretesebb zenekarának kiáltották ki őket. A lemez teljes anyagát az énekes-gitáros Torre Florim ósdi házában vették fel, aki egyébként a „legmocskosabb” holland zenekarol producereként vált híressé, de a Wait For Evolution még a nála bevált útnál is szokatlanabbat járt be.
Számos társzenész segítségével Florim rétegről-rétegre készítette lemezét a 'Viccek házában', több, mint egy éven át, melynek eredménye és sikere nem maradt el, hisz olyan remekek születtek, mint a 'Meet The Devil', 'The Fantastic Journey Of The Underground Man' és a 'We're Gonna Die' felénk is ismerős számok.
2007 szeptemberében a De Staat tökéletes felállása jött össze Tim van Delft dobossal, a horvát Vedran Mircetic gitárossal, Jop van Summeren basszusgitárossal és Rocco Bell billenytűssel, így minden kétséget kizáróan elmondható, hogy Torre Florim a legsúlyosabb csapatot tudhatja a magáénak. Egy iszonyú erejű ötfejű koalíciót, amely bátran kimutatja kötődését a rock régebbi gyökerei iránt, s amely nem fél a legelképesztőbb újításokat sem bevetni és a legfrissebb perspektívákkal előállni.
Azóta megannyi elképesztő koncertet adtak a legkissebb kocsmáktól a legnagyobb koncerttermekig, többek között olyan zenekarokkal, mint a Fu Manchu és a belga dEUS.
"A 2009-es év a De Staat-é lesz" mondta Eric Corton, a legnépszerűbb holland rádió, a 3FM DJ-je. Így nem meglepő, hogy máris lemezszerződésük van a legendás Excelsior Recordings kiadóval.
J. D. Isolated (HU)
Az egész rakendrollba szorult művészetből csak a Joy Division-t tudtam maradéktalanul szeretni. Ezért is volt furcsa, amikor első zenekarunkról, az URH-ról azt írta egy átuttazó nyugati újságíró: "Ez a zene semmire nem hasonlít, egyedül az énekes hangja emlékeztet Ian Curtis-ére." A J. D. énekese éppen akkor, 1980-ban döntött a halál mellett, amikor mi elkezdtünk együtt zenélni. Pár évvel ezelőtt a Bahia Színpadon a Sziámival adtunk egyetlen koncertet a számaikból, aztán, épp mielőtt a Hajóról megérkezett volna a felkérés, Szakcsi Lakatos Bélával kettesben (Jazzy Chanson Duo) játszottuk egy-két dalukat Londonban. A mostani alkalomra J. D. Isolated néven kiegészülünk az Európa Kiadó néhány tagjával (Magyar Péter, Kisrchner Péter, Molnár Gábor,
valamint Bánfi Tiborral (basszusgitár), és az effektíve digitális Szabó Attilával. Tragikus hirtelenséggel bekövetkezett halála miatt Gasner János barátunk már nem vehet részt e koncerten. - Müller Péter
Holland és angol zenei folyóiratok, szaklapok véleménye szerint az egyetlen módja annak, hogy megtudjuk, miként is szólt a Joy Division akkor, amikor Ian Curtis még élt, nem más, mint hogy meghalgassuk a Closer to Curtis zenekart. A hasonlóság, sőt, az egybeesés elképesztő! Hunyd be a szemed, és képzeld magad 1979-be vagy 1980-ba!
A Closer to Curtis-t egy alkalmi zenei kísérletnek szánták, s bár az együttes egyetlen hollandiai fesztiválon szerepelt volna 2008 tavaszán, koncertjüket tizenháromszor kellett megismételniük sorban a hatalmas sikerre való tekintettel.
Ezeken az estéken először a Control című filmet mutatták be a közönségnek, amely a Joy Division frontemberének az életéről és haláláról szól, melyet követően a zenekar egyórás koncertet adott a Joy Division legjobb számaiból. A koncert után DJ-k játszották kedvenc zenéikert a nyolcvanas évekből, ami olyan hangulatot keltett, amelyben ideális körülmények között lehetett megérezni, hogy egy Joy Dvision koncert milyen is lehetett a maga idejében.
Az együttes azóta garmadával kapta a meghívásokat, amelyeknek azonban mégsem tett eleget mindaddig, amíg az A38 Hajótól nem érkezett meg a felkérés, hogy a Control film rendezője, Anton Corbijn fényképkiállításának a megnyitóját és a filmmel kapcsolatos beszélgetést követően koncertet adjanak.
Felállás:
Erny Green – ének
Joris van Grunsven – gitár, billentyűsök
Joost Kuier - basszusgitár
Gerald Roerdinkveldboom – dob
A kommenteket bárki láthatja, de csak a regisztrált és belépett barátaink szólhatnak hozzá. Ha korábban már regisztráltál, jobb oldalon felül, a Belépés menüpontnál jelentkezhetsz be. Regisztrálni itt tudsz. A hozzászólásokat utólag moderáljuk, az itt olvasható elvek alapján.
Programok
